Gustav és a te szomorú történeted
1.része... (képzeld bele magad!)
Gyönyörű nap volt! Igaz a napnak még csak sugarait se láttad, de épp ez volt benne a szép! Meg az h egy olyan ember mellett ébredhettél akit igazán SZERETTÉL! És aki viszont SZERETETT! Halvány fényecske szűrődött be a szállodai ablak függönnyel nem gátolt résein. Kinyújtózkodtál és vettél egy mély levegőt. Az a jellegzetes illat csapta meg az orrodat, amihez te mindig Gustav mosolygó arcát fűzted. Erről jut eszedbe! Vajon nagyon megharagudna ha felkeltenéd? Egye fene! Lassan odahajoltál az arcához. Ő nem feléd fordult, de így is el tudtad képzelni, ahogy a szeme szorosan becsukva, zája résnyire nyitva van. Mint mindig! :) Óvatosan adtál egy puszit az arcáa, mire ő kíváncsian megfordult. Először nem értette mi folyik itt, majd feleszmélve magához húzott. És megcsókolt! Pár perc múlva nagynehezen kitápászkodtál az ágyból, hisz az élet nem állhat meg itt.
- Ma mi mindent csinálsz? - kérdezted Gustitól, miközben egy pohár tej kiöntésével bajlódtál.
- Ma? - kérdezett vissza megszokásból - Ma semmi zenekarral kapcsolatosat. Nem emlékszel? - ült fel az ágyon. szemrehányást véltél felfedezni a hangjában.
- Ööö...jaaaa - húztad a szót - megvan!! - mosolyogtál.
Gusti intett h menj oda. Te gondolkodás nélkül letetted a bögrét, és lehuppantál mellé az ágyra.
Gustav adott egy puszit a szádra, és megfogta a válladat.
- Figyi! - szólt komolyan, mélyen a szemedbe nézve - Ezt a napunkat nem fogja elrontani semmilyen lesifotós, paparazzi, meg hasonlók. 1 éve már h együtt vagyunk, szard le h mi van! oké?
- Persze h oké! - válaszoltad, hisz a szava minden kétséget elolvasztott belőled.
kócos szőke hajából 1tincs belelógott a szemébe. De ő észre sem vette. Annyira szeretted! Mindenért! Még a hibáiért is! És ilyen szerelem nem sokszor esik meg az ember életében. Észre sem vetted h a semmibe bámulsz. Gustav már rég nem a szobában volt, hallottad ahogy zuhanyzik. Pár méterre volt tőled... mégis HIÁNYZOTT!
Egy marha nagyot ásítottál. Gusti furin nézett rád.
- Talán rosszul aludtál? - kérdezte.
- Nem...- nevettél.
Az autótok épp egy erdő mellett haladt el. Gusti bekapcsolta a rádiót, amiben egy lány épp azt énekelte h milyen nehéz az élet, és milyen igazságtalan. Te Gustavra néztél, aki épp elmerült a vezetés örömeiben. "Nem." - gondoltad - "Az élet VELEM nem igazságtalan!" És elnevetted magad.
Tűzött a nap! A fénye áthatolt a fák ágain. Te Gusti kezét fogva battyogtál még beljebb az erdőben. Kiértetek egy tisztásra, ahol egy felvonó állt. Kb 5 perc várakozás után sikerült feljutnotok a hegytetőre. Ott eltöltöttetek 2 órát. Barangoltatok az erdőben, és megnéztétek a kilátást, ami a városra nyílt! Ezek után Gusti megéhezett, és úgy gondolta elvisz téged egy étterembe.
- És hova? - kérdezted huncut mosollyal a felvonó felé tartva.
- Az legyen meglepetés! - mondta, és megcsókolt.
Beültetek a kis hinta alakú szerkezetbe, és te tovább találgattál.
- Kínai kajálda?
-Nem...fúj!!
- A pizzás..tudod?
- Nem! De majdnem.
- Aúú!! - kiáltottál fel, mert a felvonó hirtelen megállt, te pedig nekinyomódtál a biztonságivasnak.
- Nah már? Mi van? - pattogott Gusti.
Észrevetted h senki nincs a felvonón, rajtatok kívül. Megmagyarázhatatlan rossz érzés fogott el. Megszorítottad Gustav kezét.
A szerkezet lassan elindult. te pedig fellélegeztél. Mikor leszálltatok két fickó jött ki a kezelőfülkéből. Hatalmasak voltak, izmosak, és fekete bőrdzsekit meg napszemcsit viseltek. Azt is észrevetted h bőrkesztyű van rajtuk. Ezt kicsit furcsáltad. Naivan azt gondoltad elnézést akarnak kérni amiatt h megállt a szerkezet. De helyette a nagyobbdarab megfogta Gustavot a pulcsijánál fogva, és földhözvágta. Neked megfagytak a csontjaid, és muzdulni sem bírtál. Kitátottad a szádat és ijedten meredtél a nyöszörgő Gustira. Most a kisebbik indult meg, de ő feléd. beléd visszatért az élet, és menekülni akartál, de az elkapta a nyakad, és pár centivel a föld fölé emelt. Te behunytad a fél szemedet, és összeszorítottad a fogaidat.
- Őt hagyjátok békén! - hallottad Gustav félelemtől remegő hangját.
a bőrdzsekis mégjobban megszorította a torkodat, te pedig felszisszentél. A hapsi gúnyosan vigyorgott.
- Hol van a pénz Schäfer? Ha? - lökdöste a most már álló Gustavot a nagyobbik.
- Mi...milyen pénz? - tudakolta.
Hallottad h fél. Ez a tudat nem nagyon nyugtatott meg. A biztonságot jelentő ember most épp a saját biztonságát sem képes megteremteni, nemhogy a tiédet.
- Az a sok Euró amit a főnök követel! - vigyorgott a férfi.
Olyan ijesztően, és leírhatatlanul gúnyosan, h neked bizseregni kezdtek a csontjaid a félelemtől, mintha olvadnának. Aztán puff! Gustav kapott egy flekkest! Eleredt az orra vére, és meg is ingott. Benned benn ragadt a levegő, majd pár pillanat múlva forró, fojtogató gőzként távozott a tüdődből.
- Nah halljuk Schäfer! Hol a pénz?
- Hagyjanak békén! Nem tartozom senkinek! - feleselt Gustav, mire kapott egy ütést a gyomrába.
Összegörnyedt, és nyöszörgött. A magatehetetlenségtől fel tudtál volna robbanni. Gustav fujtatott. A visszafojtott sírástól, és a fájdalomtól.
- Kiscsávó! Vagy most rögtön kiköhögöd a lóvét, vagy a barátnődnek eshe baja! - mindketten ijesztő hahotázásban törtek ki.
Sose fogod elfelejteni ahogy azok nevettek, Gustav pedig a hasát fogva nézett rád "Bocsáss meg!" képpel. Te eközben próbáltad lekaparni a bőrkesztyűs kezet a nyakadról.
- A menedzser úr nagyon mérges lesz ha megtudja, h nem voltál hajlandó odaadni a ZS-t!
"A menedzser??" De az..." És hirtelen összeállt benned a kép. A th volt menedzseréről van szó. vele volt egy kis gond, mivel a fiúknak járó pénz egy részét elkobozta. a történet hosszú lenne, de a lényeg h lebukott, és kirúgták. Tárgyalás is indult ellene, de bizonyíték hiányában nem vezetett sehova. Plussz még a hapsi is felszívódott. Viszont kiderült h benn volt egy maffia féle bandában.
Gustav sokszor volt ideges emiatt, a kesifotósok si ezért követtek titeket mindenhova. De most miért keresték fel Gustavot?? A pénzért?? De mért pont őt??
Miközben ezen töprengtél, a hapsi hirtelen elengedett te pedig földetértél. Mélyeket sóhajtottál, és a nyakadat fogtad. Gondolkodás nélkül elindultál Gustav felé, de a kisebb darab kidobóember hátulról megfogott, és nem eresztett. Te rúgdalóztál, csíptél, haraptál, meg amit csak tudtál, de erőlködésed nem vezetett sehova.
- Hagyd békén őt! - mondta hősiesen Gustav, és felkelt. Odajött hozzád és ki akart tépni a gorilla karjai közül. Ahogy a tekintetetek találkozott, te reménytelenséget láttál a szemében.
A másik krapek viszont megfogta Gustavot, és vesén rúgta...
2.rész
Te már csak egy elhaló "Ne!"-t hallottál, magadtól. potyogtak a könnyeid a bőrkesztyűre. A krapek befogta a szádat. Rúgdostad őt, de hiába erőlködtél, a gorilla erősebb volt. Közben Gustav felállt, és pont a nagyobb bőrkabátos gyomrába ütött. Az meghátrált, de különösebben nem fájt neki, inkább dühös lett tőle. Elkezdte ütlegelni Gustit. Minden ütés és rúgás ami érte, neked is fájt. Gustav összeesett, és már a földön fekve próbálta védeni magát. A könnyeid csak úgy ömlöttek, és Gustav reménytelen tekintetével találkozva még inkább. olyan gyorsan történt minden, mégis lassan...
Gustav a hasát fogva zihállt, a fickó rúgta ahol tudta, a mögötted álló meg röhögött.
Azok a tompa puffanások egyre inkább hasonlítottak egy dobszólóhoz, amit Gustav játszott... Egy elhalkuló ordítás után már csak a rúgások zaját hallottad, meg azt ahogy a bőrszagú kesztyű alatt szuszogsz.
Homályosan láttál, de biztos voltál benne h jól hallod, h egy autó közeledik az erdő felé. Mégjobban rángatóztál h kiszabadulj a gorilla karjai közül.
Gusti félholtan feküdt a füvön vérben úszva. A nagydarab még mindig rugdosta, de a dobos már csak rászkódott mint egy rongybaba. Rettentő látvány volt. Összeszorult a szíved. Hallottad ahogy az autó megáll. Reménykedtél benne, h az illető ide jön...
De a gondolataid lassan érthetetlenné váltak, csak az ájult Gustav képe lebegett a szemed előtt, meg az h mikor lesz már vége!
A bőrdzsekis abbhagyta a verést, és fülelt. Igen! Meghallotta a lépteket! A másik elengedett téged, és a földre dobott. Mindketten elrohantak. Te odamásztál Gusti mellé, és sírtál. Csupa vér volt a teste, és a szája félig nyitva volt! Mint mikor aludt...
Egy középkorú férfi tűnt fel az erdő szélén a feleségével. Te csak sírtál, és fogtad Gustav egyre hidegebb kezét.
- Segítsen...- bőgtél, és alig bírtad kinyögni ezt az egy szót is.
A férfi rémülten kapott a mobilja után, és már tárcsázta is a mentőket.
Gustav száján lassan egy kis vérpatak csurgott ki a fűre. A haja itt-ott összecsomósodott a rászáradt vértől. teste már csak épphogy emelkedett, mikor levegőt vett.
5 perc telhetett el azóta h a férfi kihívta a mentőket. Te azóta már befejezted a sírást. Csak ültél és Gustav arcára meredtél. Nem bírtad felfogni a történteket!
A mentő szirénázva megérkezett, és egy hordággyal együtt két férfi lépett ki a fák közül. Vmit megnéztek Gustavon, majd felrakták az ágyra. Te dermedten térdeltél a fűben, ott ahol ezelőtt Gustav feküdt. Kezedre rászáradt a vére, a torkod meg égett a visszafojtott sírástól. Még mindig nem értetted....
Felkeltél és elindultál a mentősök után. Gondolkodás nélkül beszálltál a hordágyat cipelő férfi után. Egy nő megkérdezte h jól vagy-e...te csak bólogattál. Le nem vetted volna a szemed Gustavról, akire most egy lélegeztetőmaszkot adtak, és rákötötték egy gépre. Melletted az orvos és a nővérek szaknyelven beszéltek, te csak annyit értettél belőle h nem vmi bíztató az állapota. Egy örökkévalóságnak tűnt mire odaértetek a kórházba.
Mikor kivették Gustavot a kocsiból, egy pillanatra kinyitotta a szemét. Vérvörös volt, és kifejezetlen...nem csillogott úgy, mint máskor. Rád mosolygott, te pedig megfogtad a kezét.
- Ne sírj... - suttogta - Nem lesz semmi baj.
Ettől könnyek gyűltek a szemedbe. Gustav pedig újra elájult.
Nem is tudod mióta várhattál már ott a műtő előtt. Legalább 2 órája. De semmi. Minden olyan kihalt volt. Arra gondoltál h nemrég még milyen szerencsésnek tartottad magad, most meg szinte minden összeomlott körülötted. Mindennek vége, tudtad! De lehet h még megmenthető, tudtad... lassan már semmit sem tudtál. Volt elég időd el kezdted sajnálni magad, majd hibáztatni.
De...hirtelen nyílt a műtő ajtaja, és az orvos lépett ki rajta pókerarccal. Felpattantál.
- Mi van? - rohantad le a doktort. Most ez volt a legtöbb amit mondani tudtál.
Az orvos habozott.
- Schäfer úr állapota válságos volt... - szünetet tartott.
- Mi az h volt?! - riadtál meg.
- ...volt. - folytatta - Sajnos...nem tudtunk már segíteni rajta. Belső vérzése volt, és a szíve nem bírta... Részvétem.
Hallottad a szavakat, de nem fogtad fel őket. Hirtelen képtelen voltál bármit is tenni. Minden ami a külvilághoz tartozott, elveszett.
Az élet, értelmetlenné vált. Az eszme, fefoghatatlan lett. A boldoság, örökre elúszott.
Azon kaptad magad, h a műtő ajtajában állsz. Bementél. Az egész tested remegett, de sírni nem lettél volna képes. Gustav a mellkasáig be volt takarva. Itt-ott zöld foltok világítottak a falfehér testén. A lepedő amin feküdt, csupa vér volt. A haja, és a karja is. A szemhélya szinte kék. Odamentél. Megfogtad a kezét. A megszokott melegség helyett, jéghidegek voltak elernyedt ujjai. Szája még most is nyitva volt egy kicsit. Benned felgyülemlett minden érzés. Jó és rossz. Érthetetlen, és megfogalmazhatatlan érzések. Egy könnycsepp óhatatlanul kicsordult, végig az arcodon, míg végül Gustav karján kötött ki.
Minden összedőlt benned. Már semmi sem lesz ugyanolyan, mint régen. A jövőd semmivé vált. Most kezdted csak felfogni...Gustav nincs többé!
Nincs aki átölel, mikor szomorú vagy. Aki megcsókol amikor csak lehet, és megvéd a széltől is. Nincs aki mindenből képes viccet csinálni, és felvidítani bármikor. Ő örökre elment.
Végigsimítottad a haját, és megcsókoltad. Még egyszer...utoljára. Ránéztél. A szemed égett a könnyektől, mintha sav lett volna. Minden egyes együtt töltött perc lepergett előtted.
Amikor először találkoztatok azon a koncerten...mikor először nevettetett meg...mikor először voltatok "együtt"...mikor megvédett a zaklatóktól...
Ott feküdt melletted, mégis távol járt már...
És neked nagyon hiányzott!!!
DIE ENDE
BYE-->Mrs.Schäfer |
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés
